A szalvesztrolok a fitoalexinek közé tartoznak, azaz olyan anyagok, amelyeket a növények a gomba-, vírus-  vagy baktériumfertőzések, az UV-fény vagy a különböző rovarok okozta stresszhatások elleni védekezésként termelnek. A szalvesztroloknak az emberi szervezetben ráksejtképződést gátló hatása van. Úgy pusztítják el a daganat sejtjeit, hogy közben az egészséges sejtek sértetlenek maradnak.

A kilencvenes évek elején az aberdeeni egyetemen Dan Burke professzor és kutatócsoportja felfedezett a tumorsejtekben egy új típusú citokróm P450 enzimet, a CYP1B1-es enzimet.

Az újonnan felfedezett CYP1B1-fehérje figyelemre méltó tulajdonsága, hogy kizárólag rákos (emberi) sejtekben lehet kimutatni, az egészséges szövetek sejtjeiben nem. Habár a CYP1B1-es gént egészséges sejtek is tartalmazzák, úgy tűnik, hogy ez a gén normál körülmények között nem, vagy csak nagyon ritkán jut érvényre. Az in vitro kísérletek eredményei azt mutatják, hogy a CYP1B1 aktiválhatja a (pro)karcinogéneket (rákkeltő-előanyagokat). A CYP1B1 azonban valószínűleg nem játszik fontos szerepet a rák kialakulásában, mivel ez az enzim az egészséges sejtekben inaktív. Burke kutatócsoportja minden létező emberi tumorsejtvonal-típusban megtalálta a CYP1B1-fehérjét. Az emberi szervezetben előforduló minden ráktípus közös jellemzője a CYP1B1-es enzim jelentősen megnövekedett expressziója (kifejeződése). Az indukálható CYP1B1-fehérjét ezért a diagnosztika a jövőben talán általános tumormarkerként is használhatja majd a rák korai stádiumú felismerésére.

Burke professzor úgy véli, hogy a CYP1B1-es gént a test mutálódott (szabályozásból kifutott) sejtjei „kapcsolják be” (aktiválják), hogy szelektíven távolíthassák el a tumorsejteket (tumorszupressziós gén).

Burke professzor a leicesteri Montfort Egyetemre való kinevezése révén került kapcsolatba Gerry Potterrel, aki a klinikai kémia tudományág professzora. Potter professzor rákellenes gyógyszerek fejlesztési szakértője.

Burke és Potter professzor kutatócsoportja elkezdte keresni a táplálék alkotórészei között azokat az összetevőket, amelyek a tumorsejtekre mérgezőek és szubsztrátként (táptalajként) szolgálnak a CYP1B1-es enzim számára. Az eredményeket Potter professzor 2002-ben publikálta.

Az angol kutatók több mint húszféle növényi összetevőt (bioflavonoidokat, karboxil savakat, sztilbéneket és sztilbenoidokat) azonosítottak zöldségekben, gyümölcsökben és fűszernövényekben, amelyek közös tulajdonságai, hogy CYP1B1-es enzimmel aktiválva őket, a rákos sejtekben mind pusztulást indukálnak. Ezek az anyagok ún. farmakofort, azaz olyan biokémiai vegyületcsoportot alkotnak, amely tagjainak szerkezete részben megegyezik, és ez a megegyező rész felel az anyagok farmakológiai hatásáért.  A kutatók a fitonutriensek ezen csoportjának a „szalvesztrol” nevet adták. (A „salve” a salvere latin szóból származik, amelynek jelentése „megmenteni”, a „strol” pedig a rezveratrolból, az első szalvesztrol nevéből vezethető le.)

Az eddigi in vitro kísérletek eredményei azt mutatják, hogy a szalvesztrolok elpusztítják az agy, mell, prosztata, vastagbél, petefészek, here és tüdő rákos sejtjeit (apoptózist váltanak ki). A rákos betegek koncentrált szalvesztrolkivonattal való (kiegészítő) kezelésének eredményei bíztatóak.